Apakincsek

“Apaságom megragadó, boldog pillanatai”(egy éves kislányommal: Dorkával)
– mikor munkába indulok és Ő pityeregve pápázik az ajtóban
– mikor munkából hazatérek és égbe kitárt kezekkel, felnézve rám, fülig érő szájjal rohan egyenesen hozzám
– mikor az ágyunk/kanapénk szélén háttal ücsörögve bátran hátraveti magát, hogy kapjam el
– mikor fogócskázunk, és ha a rohanás közben elesik, akkor kacagva, mászva menekül tovább
– mikor otthon ülök a kanapénkon és a hátamhoz állva jelzi, hogy Ő most lovacskázni szeretne
– mikor raknám le a lovacskázásból és a tarkómat csapkodva jelzi, hogy Ő még lovacskázna
– mikor a játszóházban 1,5 óra rohangálás után odajön és megkér arra, hogy itt is lovacskázzunk egyet.
Tajti Péter

Egy szülinap története

Mostanában ünnepeltem a születésnapomat. Ez a szép nap hétvégére esett, egy szombati napon. Mint minden rendes családban nálunk is a hétvége a pihenés és a sokáig alvás szinonimája. A születésnapomon elígérkeztem segíteni egy kedves barátnak, ami reggel 8-as indulást is jelentett. Erről természetesen mindenki tudott, beírtam a családi tervezőbe.
Reggel magamtól ébredtem fel. Legnagyobb meglepetésemre, elég komoly sürgés forgás hangja jött a konyhából. Első reakcióm az volt biztos elaludtam, és ők hagytak pihenni, legyen erőm egész nap. Szerencsére az ágyból látom az órát és megdöbbenve tapasztaltam, fél hét múlt egy kicsivel. A következő gondolatom az volt, akkor nem szombat van.
Egy pillanatnyi koncentráció és megállapítom, márpedig ma akkor is a hétvége első napjára ébredtem. Ezek után kicsit „megnyugodva” maradtam még egy keveset ágyban. Hét előtt pár perccel mentem ki a szobánkból. Láss csodát, gyermekeim a konyhában serénykednek. Mikor megláttak köszönés helyett az fogadott, hogy „helyedre”. Jelezem nekik, a természet szavának nem tudok tovább parancsolni, kell a mosdó!
Erőteljes érvelésemnek hála, kimehettem a szobánkból. Na de vissza azt már nem. Mondták menjek le a nagylányom szobájába. Ekkor már tudtam valami meglepetés készül az ünnepnap alkalmából. Pár perc múlva szólítottak a reggelihez. Készítettek nekem gombás sonkás tojásrántottát, mert ez az egyik kedvenc reggelim. Ez a kedvesség azért melengette meg szívemet, mert a vacsoraasztal a tere családi életnek hétköznapokon. Ilyenkor vagyunk együtt és beszéljük meg a fontos és kevésbé fontos dolgokat, történéseket. Ekkor szoktam érezni milyen jó is apának lenni. Ilyenkor találkozok a hála érzéssel a lelkemben a családomért.
Azért a mindennapokra is jutnak kincsek. Amikor hazaérkezek, előbújnak zugaikból az otthon lévők és megölelnek, vagy követelik a puszikat, kézfogásukat.
Schröffel Krisztián